Bohár András: A művészet, mint kommunikációs forma

Bohár András: A művészet, mint kommunikációs forma

Az elektrográfia műfajának esztétája, a műfaj meghatározásában és népszerűsítésében úttörő szerepet vállaló Bohár András a Berzsenyi Társaság rendezvényein szervezőként is szerepelt. A ’90-es években három telefax kiállítás is megvalósult Társaságunk közreműködésével. 1994-ben, a kaposvári Tanítóképző Főiskola aulájában megrendezett, A fénymásolás népművészet, valamint, a két évvel később ugyancsak a somogyi megyeszékhelyen, az Együd Árpád Művelődési Központban tartott Ars poetica című tárlat, és az 1998-as Eredeti és/vagy másolat. A Kaposváron rendezett eseményekhez írott két tanulmány jelent meg a kiadott kötetben.

Amelynek szövegeiben ahelyett, hogy elrongyolódott noteszlapok között a magas művészet behívószáma után kutakodna, Bohár kommunikációelméleti-művészetszociológiai perspektívából közelít a fax art esztétikumához. A faxképeken Bohár szerint maga a közvetítés kerül a vizsgálódás, illetve az értelmezés középpontjába.

A tanulmányfüzet természetesen gazdagon van illusztrálva a kiállítások képanyagával is. Olyan nevek szerepeltek a kiállítók között és visszaköszönnek a kiadvány lapjain, mint Bíró József, Csernik Attila, Tóth Árpád, Géczi János, L. Simon László, Szombathy Bálint, Tóth Gábor.

Megidéztettek művészettörténeti tradíciók, s készültek – ezt jelen kiadvány képanyaga is plasztikusan bizonyítja – olyan munkák is, amelyek a képi információnak a továbbítás következtében fellépő átalakulására, az üzenet kopására hívták fel a figyelmet.

Különösen izgalmas Bohár szövegeit a virtuális népművészet legújabb hajtása, a hazánkban is egyre inkább szárba szökő mémkultúra irányából olvasni újra. A mémek ugyanis teljes mértékben megvalósítják a faxképek Bohár által leírt kritériumait, miszerint extrán aktuálisnak kell lenniük, ráadásul mindezt a lehető leggyorsabban.Úgy tetszik, a faxképek félúton vannak a fénymásolószobák magánya és a facebook-nyilvánosság közt, másképpen mondva összekötő kapcsot jelentenek a mail art és a mém art között. Könnyen beláthatjuk, hogy kommunikációelméleti szempontból mindhárom azonos feladatot lát el: a kreatív hálózatalakítás programját teljesítik, s teszik ezt – a technológiai környezet lehetőségeit maximálisan kihasználva – az idő múlásával egyre szélesebb körben, egyre nagyobb hatékonysággal.

Persze a faxkép sem él örökké. A faxpapír drámai elhalványulásában Bohár a véges emberlét színrevitelének metaforáját ismeri fel. A kilencvenes években papírra vetett – s ezúttal újra kinyomtatott – gondolataival a szerző nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fakuló faxképek filozófiájából megőrződjék valami.