Hazátlanul – emigrációban élő magyar költők versei

Hazátlanul – emigrációban élő magyar költők versei

img_20161108_141453 img_20161108_141504_burst002 img_20161108_141628_burst001_cover img_20161108_141708 img_20161108_152205

Arday Géza irodalomtörténész:„Hazátlanul – emigrációban élő magyar költők versei” című előadásáról

 

 

A magyar lélek tükre az író – állapította meg Arday Géza irodalomtörténész –a hazáján kívül is! Amennyiben ez a tükör nem sima, hanem karcos, vagy nem elég tiszta, akkor a tükörkép sem lehet éles. Szerencsére létezik az irodalmunknak egy olyan vonulata Nyugat-Európában és tengerentúlon is, amelyiknek biztos kézzel sikerült éles képet alkotnia magáról, emigráns helyzetéről és jelentős egyéni teljesítményt hozott létre a magyarság számára.

 

Arday Géza érzékletes és tartalmas előadásban szereplő alkotók egyike sem tudta elkerülni a 20. századi történelmi kataklizmák valamelyikét, amelyek a mai napig hatással vannak a mindennapi életünkre és irodalmunkra is. Az 1945 utáni időszak elegendő okot szolgáltatott ahhoz, hogy át- és újragondolhassuk a magunkhoz és egymáshoz való viszonyulásainkat. Arday Géza előadásában szerepeltetett költők az egyéni és a közösségi sorsot befolyásoló értékeket a költészetükön keresztül igyekeztek bemutatni. Ezek válogatásából az előadó felolvasást tartott, s így hangzott el a Takáts Gyula Emlékház falai és könyvei között: Tollas Tibor, Márai Sándor, Cs. Szabó László, Thinsz Géza, Sulyok Vince, Tóth Z. László, Makkai Ádám, Kibédi Varga Áron, Gömöri György, Tűz Tamás, Bakucz József, Papp Tibor, Nagy Pál (…) egy-egy művének részlete.

 

Az előadó-irodalomtörténész szándéka szerint egy-egy elhangzott alkotói életrajzi adalék nem próbál az alkotás és életmű értékelésének az alapjává válni, ám segítségül szolgált a helyszínen a művek helyzetének és hátterének a vizsgálatához.A hallgatóság számára emberi közelségbe hozta az alkotói sorsokat és műveket, de élvezetes kiegészítéseket is jelentett egy-egy versrészlet mellett.

 

Kaposváron, műértő hallgatóság körében, ezen az esős napon: az emigráns, vagyis nyugat-európai és tengerentúli magyar alkotók és alkotásaik kaptak helyet. Együtt ünnepelhettük és köszönthettük irodalmunknak ezt a hajtását, és közösen emlékezhettünk azokra a szerzőkre,  akik közül sokaknak a neve nem élhet a köztudatban, ám alkotásaik olyan jelentősek, hogy beszélnünk nem csak illik, hanem kell is róluk. Ez erkölcsi, esztétikai és hazafias kötelességünk.

 

 

 

 

 

 

Arday Géza (1973) tanár, író és irodalomtörténész

 

Egyéni kutatásai alapján irodalomelméleti és esszéköteteket ír. Íróként és irodalomtörténészként eddig tizenegy önálló könyve jelent meg. Egyik fő kutatási területe az 1945 után nyugati magyar emigrációban élt írók és alkotók munkássága. Hat évvel ezelőtt látott napvilágot az Ami a tankönyvekből kimaradt esszékötete. Három éve jelent meg írószociológiai munkája a L’Harmattan Kiadó gondozásában: Gyermektelen írók a diktatúra idején címmel, tavaly a Tegnap is van nem csak holnap interjúkötet, idén pedig a Horizontmentés című esszékötete, amelyben külön fejezet foglalkozik az emigráns irodalommal.