Hírek

A 107 éve született Takáts Gyulára emlékezünk 2018. 01. 31., Szerda, 09:17

A 107 éve született Takáts Gyulára emlékezünk

Örökös elnökünk születésnapján három vendégünk beszélt a Kossuth -díjas költőről, az emberről, a bece-helyi remetéről, a múzeumigazgatóról, a szőlő - és borkedvelő derűs irodalmárról.

Albert Zsuzsa író, aki 63 évig szerkesztette a rádió irodalmi rovatát, Cséby Géza irodalomtörténész és Parill Orsolya, a költő unokahuga beszélgetése során felsorakozó emlékképek bemutatták a Pannon világon túlmutató egyetemes költőt és írásai, versei üzenetét, titkát elemezve egy teljesebb kép tárult a hallgatóság elé.

Fándly Csaba a Csíky Gergely Színház színművésze értő tolmácsolásában az itt mellékelt négy vers hangzott el.

 

Takáts Gyula: Mézöntő
 

Jött a néma szó … A könnyű dal.

Acélt hozott és kötelet.

Egy angyal hozta fényes szárnyain

s megállt a szőlőskert felett.

A hamvashúsú, zöld magok

gyökérig meghajoltak.

És átszóltak a körtefák

a szomszéd asszonyoknak…
 

Ezer tavacska nyílt a hegybe.

A gálicos kutak

vibráló párát permetezve

fújták az égre-dőlt utat

és lett a hegyben nagy csuda:

akár egy dallal gyöngyözött madár

elindult fölfelé a mandula.

A prés alája bújt.

Köréje szállt a kert

s a kék szüret megcsordult odafent…
 

Az öblök fényes, nagy sajtárjai

az égi musttól kezdtek forrani

s midőn csordult a sok edény,

hajót hozott egy csónakos-legény.

A szőlős táj, mint tág, lépes keret

fölitta mind a mézöntő eget…

S az angyal lábait megint

a fölnyílt kék kutakba mosta

s kinyitva könnyű szárnyait

elszállt a felhős nádasokba.

 

 

Lénye sugárzott
 

Mint léghajó vöröslő gömbje

lassan, de biztosan s puhán

ereszkedett a nap a földre,

s megállt, csak addig, míg talán

kiszállt, kinek keze a tájat

bevonta csillogó varázzsal.
 

Kiszállt és hegyről tóra lépve,

vízről a nádba s így tovább.

Láttam, mint lép horgom hegyére

az alkonyat és azután

a rezgés éber csendre válva,

beült a tóparti világba.

 

Beszívtam s mintha nőne szárnyam,

kitárult lényem s hirtelen

hegedű szólt az éjszakában.

Hullámzó dal hintált velem.

Emelt s a mélyben elmerült

apám mögöttem hegedűlt.
 

Éreztem ő… A dal szavába

lénye sugárzott messziről.

Könnyezve hallgattam a nádba.

Hallgattam, mit szól és kiről

üzen a csellóhangú altba

s láttam, mint dől a húrra arca.
 

Így hajolt rá, ha szíve, kedve

szemében, ujján dalra-kelt.

A vizes húr rezgett kezembe

s a mélyből halk morze felelt.

Előttem, kettős kék elembe

jelzett a szál a végtelenbe.
 

Lüktetve szólt, áradva, lágyan,

ki egyre fehérebbre vál.

Zsebében kék búzavirág van,

mit gomblyukamból tettem át

útjára s ím a zöld ködökben

hegedűl egyre csak mögöttem.
 

Aztán kemény gyémántkő-fénnyel

új gömb szállt ellenkezőleg.

Elvitte, mit hozott az éjjel.

A hold tágult a levegőben

s a tó s a csellóhangú dallam

szétáradt hajnalpír alakban.



Az Égi Tigris

 

Örök a szél… Örök a tó

és nincs szeme és nincs füle…

Örök fények aránya jár

a pázsitos fübe…

Örök hegyek… Örök vizek

nem látják és nem hallják

az Égi Tigris lépteit,

bíborban izzó száját.
 

Kék, égő íriszek között

lapul kegyetlenül.

A minden kezdetén hasal,

magányosan és egyedül.
 

 

Övé a hegy… A fényes terraszok…

A csíra, mely az édes partra lép.

A párnás körmök kedviért

hullámzik dzsungel és a rét…

Előtte, izzó két szeme előtt

az élők csordája szalad.

A zúgó, nagy háló felé

özönlik minden áradat.

Özönlik és hálót nem ér.

Ezernyi négyzeten üvölt a rés!
 

Kék, égő íriszek között

lapul kegyetlenül

s szakálla szebb, mint mákszirom.

Gerince, kényes liliom.

A szőre, fénnyel öntözött arany.

A körme kékre-izzított acél

s kegyetlen, mint a messzi cél!

S a csorda megrettent szive

két angyalt lát a szemibe.

 



Kezén tartotta
 

Hogy Csu Fu él-e még,

kérdezték tőlem a minap.

Fölnéztem… Láttam a hegyet.

Fénylettek a sziklafalak.

Kimentem, s barlangja előtt

két csalán és egy kis menyét

napoztak kora délelőtt

és maga bár csak mosolyával írt,

de most egy versikét adott.

„Ha nem süt,

akkor is ragyog.”

Csak ennyi volt és a kezén

tartotta Csu Fu a napot.

up