Pályi András – 1956 az irodalomban

Pályi András – 1956 az irodalomban

Jelen van-e az 1956-os forradalom a magyar irodalomban? – tette fel a kérdést az előadó, aki szerint már a forradalom napjaiban íródott versek, kisprózák is más hangot ütöttek meg, mint az utca népe. A felkelés spontán volt, azaz „ártatlan”, a hangadó írók nagy része viszont már korábban elvesztette ártatlanságát. A helyzetet tovább bonyolította a megtorlás, ami jó ideig csak a rendelésre írt, hazug műveket engedte szóhoz. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától jön meg az írók hangja, ekkor jelennek meg az első hazugságmentes művek (Karinthy Ferenc Budapesti ősz, Gergely Ágnes Stációk stb.), amelyek így is többnyire adósak maradnak a forradalmi idők couleur localjával. E tekintetben Nádas Péter Emlékiratok könyve (1986) jelenti az áttörést, ám a rendszerváltással 1956 aktuálpolitikai kérdés lesz, és ez az írói feldolgozás szempontjából új nehézségeket teremt, melyekkel Vathy Zsuzsa Itt a szépséget nézzük című félig-meddig szociografikus írása birkózik meg a legsikeresebben. Jellemző ugyanakkor, hogy Háy Gyula emigrációban írt Apassionata című darabját, amely a forradalom utáni értelmiségi válaszutak sarkított, kényelmetlen drámája, a mai napig nem akarja befogadni az irodalmi közélet. –