Pap Endre 200 éve született

Pap Endre 200 éve született

Fekete Norbert

Szerzői névhasználat és karrierépítés a reformkori sajtóban: Pap Endre és kortársai

 

A kétszáz évvel ezelőtt született Pap nevét alig tartja számon az irodalomtörténet, gyakorlatilag már a 19. század végén az elfeledett szerzők közé tartozott. Előadásom célját nem Pap Endre költészetének újraértelmezésében és újraolvasásában jelöltem meg, hanem elsődlegesen az ő és kortársai szerzői névhasználata érdekel összefüggésben az írói karrierépítési törekvéseikkel. Pap a korabeli szerzői névhasználat tekintetében kivételnek számított, mivel egyáltalán nem használt álneveket, minden műve alatt polgári neve szerepelt. Ez azonban lehetőséget biztosít arra, hogy szerzői névhasználati és karrierépítési stratégiáit összevethessük más kortárs szerzők, mint pl. Vörösmarty Mihály vagy éppen Kunoss Endre gyakorlatával. Ez alapján látható, hogy az irodalmi központoktól távol élő, az irodalomban semmilyen pozíciót nem birtokló, de a Kisfaludy Társaság balladapályázatain kétszer is első helyezést elérő Pap Endre nem tartotta fontosnak, illetve nem bírt számára jelentőséggel, hogy az álnevek vagy a névtelenség védelmező, személyiségmegsokszorozó vagy éppen szerzői kánonképző lehetőségeivel éljen. Vele szemben az idősebb írógenerációhoz tartozó, az irodalomból élő Vörösmarty Mihály előszeretettel élt a változatos névhasználat gyakorlatával, abban komoly potenciált látott. A barátaival, Toldy Ferenccel és Bajza Józseffel a Kritikai Lapok és az Athenaeum hasábjain pedig rendszeresen bekapcsolódott a szerzői névhasználatot érintő vitákba. Hozzá hasonlóan változatos álneveket használt az ifjú szerkesztő és költő, az irodalom intézményrendszerében befolyásra törekvő Kunoss Endre is. Előadásom zárlatában Kölcsey Ferenc temetése körüli sajtóvitát elemeztem, melyben szintén előkerült a szerzői névhasználat problémája.