Takáts Gyula “A rejtett egész” emlékkiállítás

Takáts Gyula “A rejtett egész” emlékkiállítás

 

 

Horváth János művészettörténész

 

                                              A „Rejtett Egész”  

 

                                     Takáts Gyula rajzainak kiállításán

elhangzott megnyitó beszéde

    

A kora gyermekéveiben megnyilvánuló képzőművészi hajlamáról így vall Takáts Gyula:

„Mindenki tudta az Iszák utcában, hogy mániám a ceruza és a festés. Zsolt bátyám híres kártyás volt. Az ő lapjaiknak világított a Casinóban a lámpa. 1924 táján így szólt: – Ha jól jár a lap, karácsonyra olyan olajkészletet kapsz, amilyent a tanár úr se látott.

Raksányi Lajos volt a tanár úr, aki abban az időben az Eötvös utcából sokszor festette a város látképét. Ma is ott állok a vászna előtt, ahol egykor megláttam, milyen hatalom lehet egyetlen ecsetvonás.”

A 10 – 12 éves Takáts Gyula Kaposvár Donneri felében, az  Iszák utca dombos tájairól rajzolt, akvarellel festett kicsi méretű képeket. Az ő gyermekrajzainak az volt a különlegessége, hogy nem csupán egyes részleteket, hanem egy egész tájegységeket fogott össze szép, rendezett, dekoratív alakzatban. Mindenki számára feltűnt a képessége, s így jött apjának a merész ötlete, hogy a fia képeit megmutassa Rippl-Rónainak. A Mester rajzórákat adott a nebulónak. Ilyen alkalmi órán lett tanulótárs Martyn Ferenc és Balázs János.

Az önéletírás így folytatódik:

„Gyerekkorom óta máig rajztáblán írok. Valami érzékeny tudásnak sejtése bíztat. Annak a rögzítésnek reménye, hogy keressek és valljak a világ, azaz a Rejtett Egész és a magunk természetének titkairól is, mert ennek a Rejtett Egésznek a szeme és a nyelve is mi vagyunk. Így aztán, ha versről vagy a versekből épülő költészetről beszélek, akkor is ezek a szavak a versekbe épült képekről és rajzokról vallanak.  Rajz és vers, ha már megtestesült, akkor a jelenésről, világkeresésről és üdvözletről is jelez, amellyel környezetünk és tárgyaink, egyszóval a valóság szavát és lényegét kutatja.”

A vallomásból kitetszik, hogy a természet fogalmával meghatározott külső és belső emberi állapot jelenti az élet egészét.

 

Pomogáts Béla így méltatta Takáts Gyulát, az írót:

Takáts Gyula költészete a természet ihlető vonzásában született, a dunántúli környezet mindig magával ragadó szépségét finom tollal rajzolt képekben, egyszersmind a szülőföld iránt érzett gyengéd szeretettel fejezte ki. Láttató módon festette le az enyhe dombhajlatokat, a rejtelmes erdőségeket, a régi udvarházakat, a somogyi vagy balatonmelléki táj természeti és történelmi értékeit. Költészetében részben a látvány uralkodott: a vidéki élet leszűrt tapasztalataiból, apró mozzanataiból alakított játékos rendet. /…/ A környező táj arányait és fényeit kevesen fejezték ki oly láttató érzékletességgel, mint Takáts Gyula.”

Az esztétikai elemző szerint a tájak, tájképek jelentik Takáts Gyula számára az írói és képzőművészi kifejezés eszközét a versben és a rajzban egyaránt. –

Körülbelül 300 darabra tehető Takáts Gyula festői, grafikusi életműve.

A képi kifejezésmód szerinti fejlődés korszakokra osztható fel. A Rippl-Rónai által megszámoztatott gyerekrajzok után a gimnáziumi években Balázs János művészetével voltak rokoníthatók a korai kis alkotások. A 7 évvel idősebb Balázs János az 1920-as évek kaposvári képzőművészetének legnagyobb ígérete volt. A tüdőbaj idő előtt elragadta a sikeres pálya kibontakozása előtt. Gyakran megtörtént, hogy ketten a város tetejéről ugyanazt a tájat ugyanazon rajzi technikával, azonos stílusban rajzolták és festették. Az egyetemi évek alatti pasztellképek már Rippl-Rónai szecessziós stílusához igazodnak.  A döntővé vált művészi hatás Egry Józseftől ered. Barátságukat a Balatonnal való együttlétezés és a költő és a festő közös kiadványa kötötte szorossá. Egry festői látásmódja, varázslatos festői ereje, miszerint a fény, a forrón tűző napsugár, a villámlás megszerkesztése lehetséges, rabul ejtette Takáts Gyulát.  Számára nem a Badacsony, hanem a hasonló fekvésű Bece-hegy meredek oldaláról a Balatonra nyíló panoráma felől érkezett az ihletés. A Becehegy magasán meglátott hatalmas égbolt, a tágas horizont, a széles látókör az élet dolgaira való józan rálátására késztette. Olyan felismerést okozott,  hogy tágasság segíti a gonddal élő embert elrendezni, szerkeszteni, szelektálni kusza részleteket. Takáts elkezdte módszeresen szerkeszteni a rendet, a harmóniát akkor is amikor írt és akkor is amikor rajzolt.

Egyik verses kötetének „A villám mértana” címet adta. Ezzel tűzte ki az emberi szellem célját, a zabolátlanság megzabolását, a szabályozhatatlanság mértanát

Takáts Gyula olvasmányaiból megtanulta, hogy az antikvitás emberének is a harmonikusan elrendezett világ volt az eszménye. A Niklán megtelepült Berzsenyi Dániel életének és költészetének példáján keresztül vállalta a latin kultúra hagyományát. Homérosznak az Iliászban megírt mítosz szerint Zeusz létét igazolja a villámlás, Poszeidon létezését a tenger, a Zafírét a lágy szellő. A mitológia alakjai nem misztikus lények, hanem olyan természetűek, mint az emberek, tehát kiismerhetők, megérthetők végső soron humánusak. Az ókori görögök találták meg a klasszikusnak nevezett természet- harmóniát, továbbá azt még szembesítették az emberi tragédiákkal is. A latinok csak a harmóniát vették át tőlük, mert racionális, praktikus rendet teremtő látásmódjuk ebben különbözött. A képzőművészetben nem találunk Berzsenyin át Horatiusig elvezető egyenes ágú láncot, mégis működik az átjárhatóság a hagyományos és a modern művészet között.

Magyar festők, grafikusok, szobrászok több generációját avatták már fel pannon szellemű művésszé, Egry Józseftől Bernáth Aurélon, Martyn Ferencen és Borsos Miklóson, Reich Károlyon Varga Hajdu Istvánig egymástól merőben különböző egyéniségeket. Az ő barátjuk és szellemi rokonuk volt Takáts Gyula. Egybehangzó hittel  vallottak a mediterrán éghajlatú Dunántúlon, a Balaton vidékén, az antik római birodalom romjain gyökerezett életérzésről a „hely szellemének”  a „génius loci”-nak a létezéséről.

Pannónia abban különbözik az ország más tájaitól, hogy magasról tekintve ma is olyan élet nyoma látszik, mint kétezer éve. A ma embere is úgy, mint a latinok karókat tűzdeltek a Nap tüzében sütkérező, lecsupaszított bazalthegyek oldalába és bortermelésre fogták tájat. A célszerűen átalakított táj akkor is továbbélt, amikor elvonultak a rómaiak és mások telepedtek arra a helyre. Pannóniában a fizikai és a művészi munka egymásra talál. A dolgos kéz, a kreatív szellem harmóniát teremt.  A hely szellemének sugallatára, vagy parancsára kezdett Takáts Gyula Becén a szőlővel gazdálkodni. Megdolgozott az emelkedett érzésért, hogy oszlopos pincéje előtt kortyolgassa saját érlelésű borát.

 

A kiállítás anyagát Takáts Gyula kiérlelt, egyéni stílusú képeiből válogattuk össze.

Képzőművészetében az a nagyszerű, hogy az eget, a földet, a vizet és Napot, mennyire modern szemléletmód szerint, tömör jelszerűségükben tudta megfogalmazni. Vékony vonalú golyóstollal, filccel és tus tollal mindössze néhány suhintással fölényes biztonsággal meghúzott vonalakkal sommázta, négyzetgyökre vonta a látott élményt.

Feltűnő jellegük, hogy többségében mezőgazdaságilag megművelt tájak kötötték le érdeklődését. A szántások a szőlődombok párhuzamos barázdáit Takáts Gyula vonalkultúrája rendbe szedte, mint a földműves paraszt a saját parcelláját.

Van egy külön csoportosított kisméretű tájkép típus a rajzok sorában. Színezés nélküliek, gyökre vont, minimálisra redukált balatoni részletek vékony vonalú tollal rajzolva. A hegyek kúpokká, a vízpart kígyóvonallá egyszerűsödött. Madártávlatból születik az ilyen látvány, de mi a latin örökségről szólva, a szellemi felülemelkedés példájának tartjuk. A rajzokat szemlélve, az a sejtés fogalmazódik meg bennünk, hogy valami régies térkép rajzolás folyamatának vagyunk részese. Nem a földrajzi atlaszok igénye szerinti térképre gondolunk, hanem azok előzményére. Valaha a középkorban és későbbi korokban is a hódító seregeket szolgáló katonai mérnökök feladata az volt, hogy felkapaszkodva a táj legmagasabb pontjára, a hadmozdulatokat elősegítő, egyszerűsített tájképet rajzoljanak. A hasonlat azért nem idegen, mert Takáts Gyula egyetemi tanulmányai között felvett tantárgyként szerepelt a földrajz és geológia szak. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy művészetében látszik a tudományos célzatú racionalitási  elv, amely már a gyermekrajzokban megcsillant és érett fővel pannon szellemben kiteljesedett.

A horvát tengerparti Dubrovnik a helyszíne annak a színes krétarajz sorozatnak, amely a jelen kiállításhoz rendelkezésre álló négyből külön termet érdemelt. A mediterrán táj élménye sugárzik belőlük, s azért is érdekesek, mert Vaszary János rapallói tengerparton készült színes rajzainak könnyedségét és gyorskezű eszközhasználatát idézik.

Takáts Gyula festői érzékenységének legszebb példáját adja a monokróm kék-zöld színű „Becei nádas este”című kép, melyet az emlékházából kölcsönöztünk.  Takáts Gyula nem szokott szerepelni a Somogy megyei képzőművészek csoportos kiállításán. Ilyen formában nem akart megméretkezni, de egyéni kiállítással több helyen is, Pécsen, Siófokon, Becehegyen és Kaposváron is bemutatkozott.

Ha „pannon tájak” címmel összeválogatnánk egy kiállítási anyagot Borsos Miklós balatoni rézkarcaiból, Martyn Ferenc mecseki vázlataiból, Reich Károly szüretelő asszonyaiból és Varga Hajdu István kisbalatoni nádi világáról, Takáts Gyula rajzai otthon lennének közöttük. Élete utolsó évében még mindig készültek golyóstollas rajzok házának udvaráról.

Köszönet a hagyaték örökösének, Parill Orsolyának, hogy kölcsönadta a képeket.

A Rippl-Rónai Múzeum ezzel a kiállítással rója le tiszteletét a szellemi, művészi példát adó patriótának és az egykori múzeumigazgatónak.

 

 

 

Rippl-Rónai Múzeum, 2016. május 27.                                                                                                                                              Horváth János