Tari István

1953-ban született Zentán.

Szülővárosának gimnáziumában és az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén tanult.

1976-tól 1994-ig a Képes Ifjúság újságírója, szerkesztője. 1994-től 1998-ig az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör alapító elnöke. 1999-ben, az akkor alakult Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja. 2000-től 2005-ig Óbecse alpolgármestere. 2003-tól 2012-ig a Magyarkanizsai Írótábor szellemi vezetője.

Balassi-kardos költő.

Megjelent könyvei: Térzene a majomszigeten (versek, Újvidék, 1979); Ellenfényben (versek, prózai írások, Újvidék, 1982); Homokba kapaszkodva (prózai írások, Újvidék, 1985); Tépőzár (versek, Újvidék, 1987); Elmulatott jövő (versek, Újvidék, 1990); Boglya (gyermekversek, Újvidék, 1993); Fegyvertánc (szonettkoszorúk, Újvidék, 1994); Napszél (versek, Újvidék, 1998); Darazsakkal barátkozom! (gyermekversek, Újvidék, 2000); Akarsz egy Jugoszláviát? (prózai írások, Újvidék, 2002); Kiadó a keresztút (versek, képversek, grafikák, Újvidék, 2004); Szórványban (riportok, Burány Nándorral, Dudás Károllyal, Németh Istvánnal közös kötetben, Újvidék, 2004); Csurran a csillag (válogatott versek, Budapest, 2008); Betakarják az eget (versek, képversek, grafikák, Újvidék, 2009), Łopata żaru/Egy lapát parázs (versek lengyel–magyar nyelven, Żirardów, 2012).

Fontosabb önálló képzőművészeti kiállításai: Adán (1969, 2011); Zentán (1972, 1973, 1976, 2004, 2009, 2010); Újvidéken (1976); Óbecsén (1978, 2007); Zomborban (2004); Nagykanizsán (2005), Kishegyesen (2007), Szegeden (2007), Székesfehérváron (2007), Fonyódon (2008), Hévízen (2010), Egerben (2010), Kecskeméten (2010), Aszódon (2010), Kaposfüreden (2010), Budapesten (2010), Temerinben (2011).

Szerkesztő rendezőként, 1998-tól 2003-ig, Az ezeréves határnál címmel 108 perces, négyrészes művészi dokumentumfilmet készített a Kárpát-medence legdélibb magyar szigetéről.