XXVII. Berzsenyi Helikon Napok

XXVII. Berzsenyi Helikon Napok

Egyéb

A XXVII. Berzsenyi Helikon Napok konferencia – Keszthely

Sikeresen zárta keszthelyi konferenciáját a Berzsenyi Társaság.

Előadói dolgozatait közel hetven érdeklődő hallgatta. Mind a hat előadás anyagát a Somogy folyóirat  őszi számában közölni fogja a szerkesztőbizottság.

Idén a Berzsenyi-díjat Czigány György író, költő kapta a társaság irodalmi alelnöke. Németh István Péter laudációját itt tesszük közé.

Czigány György laudációja Keszthelyen

 

(Berzsenyi-díjának átvétele alkalmából)

Nincs könnyű dolga senki emberfiának, aki dicsérő sorokat ír egy előtte járóról, akit sokkalta inkább tisztel és becsül még az elöljáróinál is. Viszont utóbbiakról beszélnie bajosabb lenne, mivel aligha ismerős valamennyi. Viszont én, költőke, örömmel mondok laudációt a költőről, aki Budapesten született 1931augusztus 12-én, Czigány Károly és Plachtovics Ilona gyermekeként. Keresztségben a György nevet kapta, és máris – mielőtt eszmélkedhetne – a család édesapja kényszernyugdíjaztatása miatt a megélhetés miatt a fővárosból Győrbe költözik. Czigány György így 1943-ig Győrben élt; a Győri bencés gimnázium diákja lett tizenkét esztendős koráig. Mit veszített ekkor Budapesttel? Mit nyert Győrrel? Ő maga nyilatkozta: „Ha Győrbe érkezem és meglátom a városháza tornyát vagy a székesegyházat, akkor azt hiszem, hogy rögtön találkozni fogok anyámmal, apámmal is, vagy kimegyek a bácsai gyöpre, ahol gyerekkoromat éltem, vagy elmegyek a Batthyány térre sétálni, ahol a gyakorlóiskolába jártam, vagy a Széchenyi téren a bencés gimnáziumba – visszatér bennem minden, életem minden Győrhöz kötődő mozzanata.”

A sors megint lapoz, visszaköltöznek Pestszenterzsébetre, ahonnan a bombázások elől Budára mentek át. Az ő szavaival:”… ott ért bennünket az ostrom, melyet a Missziós apácarend pincéjében vészeltünk át. Vagyis nem nagyon volt időm nosztalgiázni Győr miatt.” Lám, valóban, már-már nem is könyvoldalanként, de filmkockák szerinti sebességgel peregnek élete képei. Szerencsére verseket van ideje írni, miket édesanyja őrzött. 1946-ban az első országis irodalmi sikere: a Zászlónk pályázatán novellájával nyert. A bíboros hercegprímás adta át a jutalmat a még mindig csak kamasz diáknak.

1951-1956 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre járt, ahol zongoraművész tanári diplomát szerzett, Kadosa Pál tanítványaként.

A tanítvány mesterétől többek közt azt is tanulhatta, miképpen kell a múzsák testvériségét vallania, vagyis zenét, vizuális művészeteket, színpadi műveket és költészetet egyformán szeretni, s ha lehet, nem csupán valamelyik egyetlen műfajában alkotnia. Versek és novellák szeretete, szép és nehéz zongoraművek kedvvel tanulása, képzőművészetek iránti érzékenység és fogékonyság jellemezték a fiatal Czigány Györgyöt, aki persze édesapja motorkerékpárjához, s még jó pár dologhoz is értett. Ám a legfőbb mégiscsak, így vallott róla:  „..a líra, a zene, a rádió, a televízió valahogy összefüggött, polifónia volt. Számomra mégiscsak a költészet volt mindig az igazi alkotóművészet.” S közben biztos lábbal áll a földön, ha kell menetel kortársai között kiskatonaként Böhönyén, de ha a köd hömpölyögni kezd a somogyi dombok között, nyájnak látja, láttatja képalkotói képzeletétől.

Hogyan tovább? – „Diploma után a szegedi konzi és a Rádió ajánlott állást. Utóbbi vonzott, ugyanis nemcsak zenei rendezőként számoltak velem, de szerkeszthettem és beszélhettem is, ami már majdnem írói feladat. S visszatekintve, azt hiszem, jól döntöttem...”

1956-tól 20 évig a Magyar Rádió munkatársa illetve annak zenei főosztályvezetője volt. „Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György” – 1969-től 38 esztendőn át jelentkezett az Astoria szállóból, olykor egy-egy vidéki cukrászda vagy könyvesbolt helyszínéről ismert és szeretett műsorával. Közben rendszeresen orgonált a krisztinavárosi Havas-Boldogasszony plébániatemplomban, ahol 1836-ban Széchenyi Crescance-szal megesküdött. „Jó manuális technikám volt, s megtanultam kezelni a pedálokat is. Persze nem Bach-fúgákat játszottam, inkább improvizáltam valamit a népénekek témáira.” A hetvenes évekre aztán saját alkotásait is megismerik az érdeklődők országszerte. Mint költőt Borsos Miklós mutatja be, s megjelenik első verseskötete, az Aszfaltfolyók.

Ez az esemény csapásra a magyar költők élvonalába helyezi. Ez persze csak azok számára volt meglepetés, akik nem olvastak folyóiratokat. Igaz, Czigány György roppant szerényen dolgozott, mint kérdező igazi alázattal és fölkészültséggel a műsorokban sohasem hozta elő önálló alkotásait. Így erősít meg: „Nem önös érdekből ültettem mikrofon elé Illyés Gyulát, Tamási Áront vagy Vas Istvánt.”

A folyamatosan igényes szerkesztői, műsorvezetői munka, a muzsikát népszerűsítő média-szereplés meghozza első hivatalos elismeréseit. A hetvenes évek első fele három díjat hozott: Liszt Ferenc-díj (1970), Erkel Ferenc-díj (1971) és SZOT-díj (1973).

Igaz, 1973 után másfél évtizedet kell várnia a következő elismerésre: Érdemes művész (1988). De rosszul mondom, aligha jutalomvárás jegyében teltek az esztendők, Czigány György évei. 1976–1996 között a Magyar Televízió munkatársa, 1990 januárja és áprilisa között az elnökség tagja, 1990–1992 között művészeti producere, 1993–1996 között a zenei műsorok stúdióvezetője volt. 1999-től az Írószövetség költői szakosztályának elnöke. Karácsonyi éjféli miséket közvetített, volt, hogy Pécsről, Egerből vagy Szegedről, volt, hogy Betlehemből.

A költő ekkor kezdte, negyven fölött publikálni a prózáit is. lázár Eszterrel közös zenei tematikájú könyvet írt, interjúkat készített, de költői igénnyel librettókat is fordított a klasszikus operairodalomból és kortárs zeneszerzők számára szintén szerzett szövegkönyveket. (Monteverdi és Petrovics Emil hangjegyei találkoztak íróasztalán.) Munkakapcsolataiból komoly barátságok lesznek. Ottlik Géza, Mándy Iván, Fodor András és Kormos István közelében nem is alakulhattak volna másképpen ezek az alkalmak.

Testvérmúzsái, költő- és írótársai, szerettei közül sokak elmentek már, volt ki födél alá tudta hozni az életművét, volt, akinek attól lett még fájóbb a hiánya, hogy tehetsége révén most adhatná nekünk a legszebb termést. Czigány György sorsa pedig éppen ellenkezőleg alakult, ő hatvan esztendős fejjel nyújtotta át olvasóinak, hallgatóinak és nézőinek a gonddal beérlelt szellemi primőrök sokaságát. Ahhoz, hogy fölsorolhassam minden könyvének a címét, mégegyszer ugyanennyi időre lenne szükségem, s ha lajstromozni akarnám minden egyes elismerését, elkésnénk a helikoni vacsorát is. Ezt a legkomolyabban állítom. Második verseskönyve, az 1979-es Hazát című kötet óta megtízszerezte lírai kiadványainak számát, tette ezt 50 esztendős kora után máig. Eddigi prózai munkásságának kétharmada pedig 1990 utánra esik. Páratlan termékenység ez, ha arra gondolunk, hogy költőink közül sokan pontosan az ellenkező irányú pályát járják be, s az emberélet felén, mondjuk zenitjén túl az elhallgatás veszélye fenyegeti őket, vagy csak nehezen szólnak. Németh László szerint a legnagyobb művészet nem is mindig a művek létrehozása, hanem az el nem hibázott élet élése. Czigány Györgynek volt és van igaza, amikor e kettőt összekapcsolta: az élet igenléseként fogta föl az alkotást. S művei visszasegítették őt is, és olvasóit is, hogy csak a szép életet szabad választani, azt lehet, azt kell egyedül csak a szépségről soha le nem mondó élettel élni.

E sorsparancsolat megtartása már hozza a többit. Hozott 1992-től:

Batthyány-Strattmann László-díjat, József Attila-díjat 1996-ban

Pro Literatura- és Aranytoll-díjat  valamint Czigány György hetvenedik születésnapja előtt életművéért Pulitzer-emlékdíjat.

A harmadik évezredben a következő elsimeréseket kapta: Művelődés Szolgálatáért, Arany János-jutalom, Péterfi Vilmos-életműdíj, Stephanus-díjSalvatore Quasimodo-díj. Utóbbi nemzetközi költőversenyen győztes versének címe Zoszima gyertyája. A balatonfüredi hajóállomás fölött található Vaszary-villa kertjében  a költemény teljes szövege télen-nyáron olvasható.

2005-ben a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét vehette át, 2006-ban a Prima Primissima díjat. 2009-ben Magyar Örökség díjas, 2011-ben Óbuda-Békásmegyer díszpolgára lett. ének  2011-től tulajdonosa, a Győri Könyvszalon alkotói díjával pedig 2014-ben tisztelték meg.

Szívbéli öröm tölt el, hogy 2017-ben a Somogyot szerető költő Berzsenyi-díjához az elsők között gratulálhatok. Berzsenyi-versének Isten éltesse Czigány Györgyöt!

A Berzsenyi Helikont közel egy évtizedes szervező munkájáért Egerszegi Edit ügyvezető titkár vehette át.

A konferencia másnapján a társaság tagjai és vendégei Niklára  Berzsenyi Dániel Emlékházba látogattak el, ahol a költőről Darabos József tartott előadást.

Köszönjük minden résztvevő munkáját!